Őrizd a kincset!

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap
Dátum: 
2018. július 22. 10:30
Alapige: 
Péld 4,23; 2Tim 1,14; Zsolt 121,5
Audio: 

Olvasmány: 2 Timótheus 1,6-14
Alapige: Példabeszédek 4,23; 2 Timótheus 1,14; Zsoltárok 121,5

"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet."
"A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által."
"Az Úr a te őriződ."

Az előttünk álló hetet hittanos táborban töltjük fiataljainkkal, ahogy nyaranta minden esztendőben. Táboraink helyszíneit vetésforgó módjára váltogatjuk, hogy a gyermekek különböző dunántúli tájegységek kultúráját és természeti kincseit ismerhessék meg, és gyakran a hely adja meg a tábor lelki tartalmának ötletét is. Például Köveskálon, a Káli medence kőtengerei és ingó-kövei között a Szentírás kőszikláról szóló igéit tanulmányozzuk, de tavaly Tápon a „táp-lálék” volt a fő téma: ahogy Isten – mannával, kenyérrel, Igével – táplálja az Ő népét. Idén az Őrségbe megyünk, és az őrség, őrködés, megőrzés Istentől kapott feladatáról beszélgetünk.

Az őrség, őrállás feladata sokféle és különböző irányú lehet, a ma felolvasott igék kifejezetten önmagunk megőrzéséről szólnak. Mert hiszen hogy bízhatnának ránk más valamit vagy valakit, ha önmagunkat nem tudjuk őrizni, megőrizni! A Szentírásból megtudhatjuk, hogy voltaképpen mit is kell megőriznünk, aztán hogy miért is kell őriznünk, és végül hogy hogyan lehet megőriznünk igazán.

Ha önmagunkra gondolunk, hogy mire kell vigyáznunk, figyelnünk, talán először az egészségünk vagy az anyagi javaink jutnak eszünkbe. Hiszen fizikai valóságában ez romolhat meg, ebben károsíthatnak meg minket. Meg kell őriznünk az egészségünket, szellemi frissességünket, amennyire csak rajtunk múlik. Komolyan venni a tüneteinket, ha jól is vagyunk időnként kontrollra menni, orvoshoz fordulni, mozogni vagy pihenni, diétázni! Ugyanígy vigyázunk javainkra, bankba-trezorba tesszük, zárakat és riasztókat szerelünk fel, odafigyelünk.

Isten Igéje azonban ezt mondja: Mindennél jobban őrizd szívedet!

Nyilván itt nem a vérkeringető szervünkről van szó. A Biblia emberképét talán legjobban funkcionális szemlélettel érthetjük meg. Eszerint van a testünk, amely a tulajdonképpeni mozgási, cselekvési képességünk. Ezzel hajtjuk végre tetteinket, mondjuk ki szavainkat, vagy éppen követjük el mulasztásainkat. Aztán van az értelmünk, vagyis a gondolkodási képességünk, amellyel felfogjuk a világból jövő jelzéseket, és értelmezünk, döntünk. A szívünk pedig a kapcsolódási, kapcsolati képességünk!

A szívemben lehetek kapcsolatban önmagammal, önkritika és önbecsülés itt laknak, ahogy a hívő emberben a bűnlátás, bűnbánat de az Istentől megváltottság és elfogadottság megélése is. A szívemmel kapcsolódom másokhoz, akár szeretet-kapcsolattal, akár éppen haraggal vagy csalódás fájdalmával. De ami a legfontosabb, hogy a bibliai értelemben vett szívvel kapcsolódhatom Istenhez is!

Mindenkinél működik ez az utóbbi is, az ateistáknál is, tévedés ne essék! Mert „istene” mindenkinek van – ha így nem is látja-vallja be. Mindenki odaadja valakinek/valaminek a szívét, mely élete egészét és mindennapi döntéseit, tetteit, szavait meghatározza. Egy „erőnek”, vezérlő értékrendnek. És állandó „áldozatot” is bemutat neki, odaszánva erejét, idejét, alárendelve ennek önmagát, kapcsolatait, minden és mindenki mást.

Éppen mindezekből következik, hogy miért is kell mindenekelőtt a szívünket őrizni. Mert veszélyben van! Két hete az egyházkerület ifjúsági táborában szolgáltam egy hetet lelkésztársak kis csapatában, ahol az egyik esti evangélizációban az igehirdető nagyon határozottan figyelmeztette a fiatalokat: Vadásznak rátok! Az internet világáról beszélt, a rengeteg magát kínáló szolgáltatásról, kereskedelmi fogásról, politikai és egyéb szellemi vagy transzcendentális irányzatokról. Vadásznak rátok! Így érti az Ige: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el”

Pascal, egy hívő tudós ezt így fogalmazta meg: Emberi szívünkben egy Isten-alakú űr van. Így vagyunk teremtve, mindenekelőtt az Istennel való kapcsolatra. A bűnnek pedig valóban az a lényege: ennek a kapcsolatnak az elszakadása, megromlása. Mert ezt az „istenalakú” űrt egyedül csak Ő töltheti be, akkor is, ha a gonosz próbálja minden mással teletömködni azt, kihasználva az emberi lélek istenéhségét. S lesz a szív becsapott, megcsalt, megmérgezett és igazi kapcsolat nélkül magára maradt. Ezért mondja Jézus: Boldogok, akiknek szívük tiszta („üres”-en éhező, nem teletömködött), mert ők az Istent meglátják!

Ebből következik a harmadik kérdésünkre is a válasz: Hogyan lehet megőrizni? Hát így. Megüresíteni és átadni, hogy Isten töltse be.

Megüresíteni, vagyis felismerni és megvallani, hogy mennyire minden mással teletömködött a szívünk. Még hívőként is, mennyi más uralja a mindennapjainkat, van kapcsolatban velünk – szól hozzánk, irányít, dönt, dirigál, vesz el erőt, időt – istenként. És azután átadni újra és újra a szívünket annak a Krisztusnak, aki önmagát adta értünk és nekünk, hogy a Mennyi Atyával tiszta és teljes lehessen a kapcsolatunk. Hogy betöltse, oltalmazza és vezesse az életünk.

Ez az a kincs, amiről Pál beszél! Amikor azt az „űrt” valóban az tölti be, akinek a hiányáról szól minden a szívünkben, de ha Ő betölti, akkor bármit is élünk meg, bármin is megyünk keresztül, mégis minden teljes lehet. Ez a hitnek, a Vele való kapcsolatnak a kincse.

Tudom, Testvérek, hogy ebben nincsen igazából semmi új. Ez a Krisztusban kapott kegyelem és hit ajándékának egyszerű evangéliuma. De nem mondhatok többet vagy mást, mert ez a kincs! És bármily egyszerűn is hangzik, éppen olyan nagyon nehéz is megőrizni! Ezért teszi hozzá Pál is, hogy egyedül Szentlélek által lehetséges.

Ez a csoda, hogy akkor tudjuk megőrizni a kincset, ha engedjük, hogy maga a KINCS őrizzen minket! Mert Pállal együtt tudhatjuk mi is, kiben hiszünk, és lehetünk meggyőződve, hogy Neki van hatalma arra, hogy a ránk bízott kincset megőrizze ama napra!

Pál jól tudja ezt, hiszen azon a damaszkuszi úton minden más istentől megüresítette önmagát, befogadta Jézus Krisztust, ezt a kincset, és „Az” teljesen átformálta őt, az életét, a tetteit, a szavait.

Mert ez a döntő, a szívünk, a kapcsolati képességünk. Hogy kihez kapcsolódik valójában az életünk, ez a meghatározó az értelmünkre, a gondolkodási képességünkre, és a testünkre, a cselekvő képességünkre is. Ha pedig őrizzük ezt a kincset, Ő őriz minket, ahogy a zsoltár is vallja: az Úr a te őriződ.

Ennek valósága ma is, nekünk is megtapasztalható. Isten jelen van, ott van apró és nagy dolgainkban, megszólal bennünk az Ige – csak olvassuk, hallgassuk mindig! Megkapjuk a vezetését, erejét, békességét, kegyelmének szüntelen jeleit.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat."

(Római levél 12,21)

Igehirdetések

2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10
2018.10.14.
1Jn 3,1a.9a.
2018.10.07.
4Móz 6,22-27
2018.09.23.
Zak 8,6

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A következő vasárnap az új borért való hálaadás alkalma lesz, az Úr asztalát megterítjük, és úrvacsorai közösségben ünneplünk!
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik az elmúlt héten a református temetőben az egyházi sírok rendbetételében segítettek!
• Értesítjük a gyülekezet tagjait, hogy Sipos Károlyné gondnokunk egészségi állapota miatt a tisztséget nem tudja tovább vállalni, ezért a Választási Bizottság és a Presbitérium időközi választást írt ki. A megüresedő gondnoki tisztségre Bollók Gyula vállalta a jelöltséget, akinek hálásan köszönjük a szolgálatra való készségét. Egyházi törvényeink szerint a döntést választó egyháztagjainknak kell meghozni. A Presbitérium a Választói Közgyűlés időpontját november 4. vasárnapra tűzte ki. – A gyülekezet és a Presbitérium nevében Isten iránti hálával köszönjük meg Sipos Károlyné gondnoki szolgálatát, a gyülekezetért végzett sokrétű, áldozatos munkáját!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára