történeti áttekintés

Honfoglalás kora:

Kenese a honfoglalás előtt szláv település volt. Nevének jelentése: kenéz, úr. Első írásos emlék a Veszprém-völgyi apácák adományleveléből ismert, amelyben "Knésa" alakban szerepel.
E táj népe először a keresztyénségnek a keleti ágával ismerkedik meg, bizánci kapcsolatai révén. A Veszprém-völgyi apácák is a görög rítusú Bazílita rend tagjai voltak. Alsóörs református templomának déli, külső falán pár éve került elő egy bizánci falfestmény, a pantokrátor Krisztust ábrázolva, ami ugyancsak az előbbi állítást erősíti.

Kenese az Árpádok korában:

1009 körül István királyunk megerősíti a Veszprém-völgyi apácáknak a korábbi, Géza fejedelemtől kapott adománylevelét. A birtokok között Kenese ismét szerepel.

1231: A Szent Kereszt tiszteletére épült e jelenlegi templomunk, amely mind a mai napig Kenese legrégibb, árpádkori emléke. Az eredeti épületből mára csak a hátsó falnak mintegy kétharmad része és a torony alsó harmada maradt meg jellegzetes árpád-kori jegyeivel, a lőrésekkel és saroktámpilléreivel. A többi részét a későbbi templombővítések során bontották le.

1297: Kenesén lévő Szent Mihály egyházáról tesznek említést a korabeli források. Ez a Tornyos hegyen (a mai Pékség fölötti dombon) állhatott, amit a hegy neve is bizonyít, valamint a temetőnek alkalmas terep is. A török időkben pusztul el, de temetőjét a XVIII. szd-ig használják.

Kenese a török korban:

1532: A mohácsi csatavesztés után hat évvel itt tartják az országgyűlést Nádasdy Tamás vezetésével az ország rendjei. Céljuk, hogy a királyi országrészt egyetlen uralkodó alatt egyesítsék, nem valósulhatott meg.

1544: Kenesét is eléri a reformáció, amelyet Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes tanár indít el 1517-ben Wittenbergben. Dévai Bíró Mátyás, Luther tanítványa lett a Balaton-mellék reformátora. Kechety Márton veszprémi püspök és Bebek Imre fehérvári kanonok az ő hatására álltak a reformáció oldalára.

1552: A Veszprém-völgyi apácák Körmendre menekülnek a török elől, ahonnét nem térnek vissza többé. Birtokaikat várak ellátására rendelik. Kenese ekkor Palota vártartománya lesz.

1570: Pálffy Tamás palotai várnagy felrobbantatja a kenesei templomot, egy évre rá a kajárit is, mert a török erőddé akarta ezeket kiépíteni, itt a Balaton keleti végében. Az elpusztított templom nyilván a tornyos-hegyi lehetett.

1618: Kenese első ismert prédikátora Komjáty István, aki a szomszédos Máma faluból, a mai Balatonfűzfőről költözik át, feltehetőleg gyülekezetével együtt. A falvak összeköltözése ezidőben elég gyakori volt a török adóztatás egysége miatt.

1639: Kenesének új földesurai a jezsuiták lettek. A tiszta református falu gyülekezete az ellenreformációnak egyik közvetlen célpontja lett. „Quius regio, eius religio” – akié a föld, azé a vallás.

1658-60: Árpád-kori templomunk újjáépül. Déli kapuja elé cintériumot emelnek, amely a temetések templomi szertartása alatt a koporsó elhelyezésére szolgál. A cintérium „pihenőhelyet” jelent, a templom körüli temetőket is így hívták. Az újjáépítéshez valószínű, hogy a tornyos-hegyi szentegyház köveit is felhasználják. A templom-domb nevét jelző csonkatorony anyagát pedig  a jelenlegi torony  helyreállításához használják fel.

A török utáni idők:

1700: Templomunkat a jezsuiták császári zsoldos sereggel elfoglalják. Mozsonyi Márton prédikátort elűzik. A gyülekezet 7 éven át Papkeszire jár istentiszteletre, miközben temploma üresen, lelakatolva áll.

1707: Béri Balogh Ádám kuruc generális a kenesei Hosszú-mezőn legyőzi seregével a császári zsoldos sereget. A kurucokkal harcoló prédikátort, Mozsonyi Mártont visszahozzák gyülekezetébe. A templomot visszaadják prédikátorukkal együtt a hálás gyülekezetnek. Kenesének mindmáig élő Rákóczi-kultusza és hagyományápolása innét ered.

1709: A kurucok csillaga hanyatlóban: „Nagymajtényi síkon letörött a zászló…” (1711). Mozsonyi Márton prédikátornak ismét bujdosnia kell jezsuita földesurai elől.

1723: A kazettás mennyezet közepére szokás volt emlékfeliratot festeni virágkoszorúba foglalva. A mennyezet felirata a következő: „E SZENT HAJLÉKI MENNYEZET ISTEN DITSŐSÉGÉRE VALÓ FELEMELÉSÉBEN FORGOLÓDTAK NEVEZETESSEN EZEK: TÖRVÉNY BIRÓ: FORRÓ JÁNOS- Eskütt Bírák: GERENDI JÁNOS KÁNYA MÁRTON BABOLCSAI JÁNOS- KUN JÁNOS- SOMOGYI ISTVÁN-CSURGAI MÁRTON; KARÁTSONY IMRE; László János-Vég Gergelly és Szabó Péter.
Temp.Johan Kádártai. p.t.Min.Eccl:Anno Partus Virginis:1723.”

1739: A toronynak a lőrések feletti részét felépítik romjaiból. A mai magasságra majd csak 1844-ben emelik fel. Az eddig csak falábakon álló harangok a toronyba kerülnek.

1748: A templommal szembeni Ó-parókiát elfoglalják a jezsuiták. Kenese kálvinista népe az érkező jezsuiták hírére zendülést kelt. A páterek szekerét az árokba akarják taszítani, csak az öregek bölcs tanácsa tartja vissza őket. A hagyomány szerint ennek az eseménynek emlékére állíttatták a jezsuiták az elfoglalt parókia kapuja mellé a prágai vértanúnak, Nepomuki Szent Jánosnak a szobrát. A gyülekezet prédikátorát, Zsákfai Nagy Istvánt elüldözik, a parókiába jezsuita pátert helyeznek.

1779: A jezsuita rendet a pápa kénytelen feloszlatni. A protestánsok felszabadulnak a rekatolizációs zaklatások alól.

A türelmi rendelet (1781) utáni korszak:

1785:  II. József császár, Kenese tiszta református lakosságát véglegesen megerősíti templomuk tulajdonjogában. A felszaporodott gyülekezet az árpád-kori szentély kibővítésével nagyobbítja meg ősei templomát. A bővített templom mennyezetére még egy koszorú kerül, melynek feliratába a császár emlékét is belefoglalják:
„EZ ISTEN HÁZA- AZ Ő SZENT FELSÉGE DITSŐSÉGÉRE- Felséges II-ik JÓSEF- ditsőségessen uralkodó Király- Kegyelmes engedelméből- nagyobbíttatott és megújittatott- A mely körül szorgalmatoskodtak E következendő Előljárók: Öreg Biró LÁSZLÓ MIHÁLY- Curátor Székeli Sámuel- Esküttek: Ö.Somogyi János, I.Székeli Péter, Szabó János,Szalai István,Vági Ádám, és László Ferentz- Tempore Pauli Árvay Verbi Div. Mister- Anno Reparatae Salutis MDCCLXXXV- 1785”
(A latin szöveg: Isten igéjének szolgája, Árvay Pál idejében, az újjáépítés tiszteletére az 1785. esztendőben.)

1806: A tornyot magasítják a mai ablakok párkányáig, majd a következő évben felkerül az első toronyóra is.

1820: A templom második bővítésével nyeri el mai méreteit és formáját. A déli falat és a cintériumot lebontják, és a falat 4 m-rel kijjebb építik. A templombelső bővített részében felépül az új karzat, rajta és alatta új padsorokkal.

1834: Új parókiát épít a gyülekezet. Az 1748-ban elvett, a templommal átelleni prédikátorház helyett a jelenlegi funduson álló jobbágyházat veszi meg az egyházközség. Az elavult épületet 1834-ben lebontják, és helyére felépítik a Balaton-felvidék nemes ízlésű, népi-barokk stílusban fogant parókiális lakóházát.

1844: A tornyot a mai magasságra emelik fel, sisakját fazsindellyel fedik be. Mai méretei: falmagasság 18 m, toronysisak 9 m, összesen tehát 27 m, a csillaggal együtt 30 m.

1900: A toronysisak korhadó fazsindelyét bádogra cserélik, a mai formát ekkor veszi fel. A templomba vörösmárvány úrasztala és keresztelőkút készül.

1911: Megépül a jelenlegi orgona a pécsi Angster Orgonagyár munkájaként.

1921-24: Németh István püspököt a csehek kiutasítják Révkomáromból, és Kenese fogadja be. Trianon üldözött püspöke innen kormányozza a Dunántúli Egyházkerületet egészen haláláig.

A II. világháborútól napjainkig:

1945: A II. világháború pusztításait kijavítja a gyülekezet. Az úrasztala törött lapjának egyik darabján a kenesei prédikátorok névsora olvasható a szószék feljáró mellett.

1975: A templom tetőzetét, cserépfödémét cserélni kell. Az új födém műemlék palából készült el.

1985: A földrengés komoly károkat okozott az épületekben. A torony csillaga és gömbje lezuhant, a falak megrepedeztek. Helyreállításuk, még abban az évben megtörtént.

1993: Új parókia épül a hátsó udvarban. A régi parókia 160 évig szolgált 10 lelkésznemzedéket. A felújítás után gyülekezeti házként működik.

1996: Templomunk restaurálása a külső vakolat cseréjével, új északi ablakokkal, a déli alsó kerek ablakok visszaállításával. Belül a legrégibb, északi padsorok szanálásával és a megmaradók átrendezésével a padsorok körüljárhatóvá váltak. A padok elektromos fűtése elkészült. A parókia kapuja visszanyerte az eredeti, XIX. századi kapuívét.

2000: A gyülekezeti ház falszigetelése, valamint az első, boltíves helységek belső felújítása megtörtént.

2004-2005: A Gyülekezeti ház födémcseréje során az 1938-ban kapott palatetőt piros cserépzsindely váltotta fel. Az épület teljes külső vakolatcseréjével az eredeti szépségét, méltóságát nyerte vissza. A hátsó, lapos mennyezetű helyiségek összevonásával egy nagyobb termet valamint vizesblokkot kapott az épület. A gyülekezeti terem visszanyerte az eredeti „parasztmennyezet” jellegét. Új nyílászárók készültek az eredetiek mintájára. A folyosó és a külső járda téglaburkolata is az épület népi barokk stílusához illeszkedik.

(Összeállította: Németh Gyula nyug. esperes-lelkész)